A melegvíz-kazán hőterhelésének kiszámítása lényegében magában foglalja a megfelelő képletek és paraméterek egyeztetését az adott alkalmazás (pl. fűtés, használati melegvíz vagy ipari hőfelhasználás) alapján. Hadd vázoljam fel a legfontosabb lépéseket és pontokat.
Alapvető számítási képlet
A hőterhelés (mértékegysége: kW) alapvető számítási képlete a következő:
Q = c × m × ΔT
Ahol:
K: Szükséges hőterhelés (kW)
c: A víz fajlagos hőkapacitása (kb. 4,186 kJ/(kg· fok))
m: A víz tömegárama (kg/h)
ΔT: A bemenő és visszatérő víz hőmérséklet különbsége ( fok )
Cél szerinti számítás
Fűtés célja
Egyszerűsített képlet:
S: Fűtési terület (㎡)
q: egységnyi területre eső hőindex (W/㎡, az épület típusától és a szigetelési szinttől függően)
ΔT: Beltéri és kültéri hőmérséklet különbség ( fok )
Főbb paraméterek:
Hőindex egységnyi területre (q): Körülbelül 40-60 W/㎡ közönséges lakóépületeknél, és 80-120 W/㎡ bevásárlóközpontoknál/gyáraknál.
Hőmérséklet különbség (ΔT): A helyi minimális téli hőmérséklet és a beállított beltéri hőmérséklet alapján határozzák meg. Háztartási melegvíz felhasználás
Képlet: Q=c × m × ΔT
m: Napi átlagos melegvíz fogyasztás (kg/h)
ΔT: Vízhőmérséklet-emelkedés ( fok )
Főbb paraméterek:
Melegvíz fogyasztás: Az emberek száma alapján becsült, pl. 50-100L/fő/nap.
Hőmérséklet-emelkedés: jellemzően 10 fokról 55 fokra melegszik, ΔT≈45 fok.
Ipari felhasználások
A gyártási folyamat minden egyes szakaszában ki kell számítani a hőigényt, figyelembe véve a hőmérsékletet, a nyomást és az anyagok hőkapacitását.
